Ősz van. A villamos már sárgul. Mari vidáman, ugrálva próbálja elérni a leszállást jelző gombot. Gyönyörű lány. A napba lehet nézni, a kvarclámpába nem. Szép, hosszú, vállig érő füle belelóg a szemébe. Megáll a busz. Mari leszáll. A vezető kinyitja az ajtót. Éppen most kanyarodott be egy autó a közértbe. Mari tovább libben. Meglátja, hogy már benn áll a villamos a megállóban. Eszeveszett futásba kezd, de hiába. Egy karnyújtásnyira volt az orra hegye a szemétől. A suliba menet egy vitorlázó repülőgépet pillantott meg az égen. Szabályos kört írt le a lába. Sietnie kellett, nehogy elkéssen. Kettesével szedte a lépcsőket. Majd a kanyarban eldobta. A nagy futásban elfáradt, és megtörölte a homlokát. A szemöldökétől egészen a háta közepéig.

Odalépett a tanterem ajtajához, és bekukucskált a kulcslyukon. Ha valaki bentről szemlél kifelé, akkor láthatja, hogy milyen szép a szeme. Ilyenkor sajnos csak egy látszik. De hát párosan szép az élet. Mari belépett az osztályba. Misinek tátva maradt a szája. Másképpen nem fér be a foga. Mari volt a legjobb favágó az osztályban. A nagy futástól kilógó nyelvét visszatűrte cipőjébe.

Ma van az úttörőavatás. Mindjárt két nyakkendőt is kap. Hogy rendesen átérje a nyakát. Most meg már este van. Mari csendesen horkol. Az üveg megrepedt. Két macska megdöglött. Ez egy csendes éjszaka. Azért van valami szép benne is. Fogai gyönyörű fehérek. Szinte művészi pontossággal illeszkednek egymáshoz. Most is mosolyog. Álmában. Kivillan mesés foga. A pohárból...

Reggel csörög az óra. Mari kapcsol. Körülnéz, majd kinyitja szemét. Kezdődik elölről.
 

(Ismeretlen szerző)