A kezdet

Csodálatos reggel első fénysugarai simítják végig háromdimenziósan borotvált arcunkat miközben feleségünk - természetesen meztelenül - tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörű, hiszen semleges pH-értékű szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes, kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma reggel vörösre festette. Milyen csodálatos ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint szőke lesz, mert megérdemli. Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsőn egy rajzolt nyúllal, és énekelve kérnek magas tápértékű gabonapelyhet a friss kakaójukba. Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, ők ráfogják a nyuszira, és végül együtt tornáznak nagyi fitnesz-kazettájára.

Együtt indulunk dolgozni és iskolába a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul működnek. A kutya ugyan megint levizelte az első kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk! A szomszédok a kertből egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt kortyolnak elégedetten arcukon: a jövő generáció emelkedett életérzése, haverok, buli és tengerpart vagy valami ilyesmi.

Mikor autónk dugóba kerül a belvárosban, az előttünk várakozó gépjármű hátsó ablakában egy kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elő az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.

A hivatalban mindenki friss és jókedvű - hála az olcsó és kiváló kávénak -, a munka olajozottan halad, csupán a női alkalmazottak nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltűnik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehető dülledő borotvált mellkasa és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondi-eszközöknek és a zsírégető teának köszönhető. Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész.

Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidőben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a pH-érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két kalória.

Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál, mert most ott érdemes. Csokit, habkönnyű pudingot a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát; pelenkát, és intimbetétet, persze a legnagyobb nedvszívó-képességűt; tartós elemet; háztartási gépeket; 2in1 sampont és arclemosót; sminket és fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít, szóval a legszükségesebb dolgokat. Az utcára lépve összefutunk K. István mosógépszerelővel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki el hisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkő ellen.

Az este békés és nyugodt környezetbarát légfrissítő illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk.

       Egyszer volt, hol nem volt, a végtelenen innen, a váltószámokon túl volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és a legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség Π/2 volt. Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik félsíkba, magához hívatta három fiát.

- Menjetek szögeim számegyenest látni. Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.

       Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, három irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az első irracionális számot, pihenőt tartottak. Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban sült logaritmust, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt hozzá: - Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia, mivel nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? - Ezzel se szó, se beszéd, megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felső korlátja közé. - Innen ki nem szabadulsz, csak, majd ha a differenciálhányadosod nullával lesz egyenlő - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és elkonvergált.

       Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonometrikus alakú komplex szám támadta meg, megragadta és bezárta két abszolút-érték jel közé. - Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni - mondta haragosan és elment.

       Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói lineáris egyenletrendszereket szórtak. - Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belőled és nullává redukállak!

       Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vele a gonosz diszkriminánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Evés közben hallgatta a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, és egykedvűen interpolált.

       Ezután útra kelt. Ment, mendegélt árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon keresztül, míg egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme. Ezek igen kedvesen fogadták, ellátták étellel, itallal és négyzetre emelték, hogy jobban bírja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább transzformálta magát.

       Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan messze egy rotációs mozgást végző n-ed rendű determinánst látott. - No, ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.

       Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért, látta, hogy minden kapuban egy m-x-n típusú mátrix áll, n dimenziós vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve. Gammatyi tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát: megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává tenni, és ekkor nagy dübörgéssel kinyílt a kapu, Gammatyi belépett.

       Öt a számlálóban, majd a nevezőben, benézett minden gyökjel alá, kinyitott minden zárójelet. Gyönyörű, aranyos gyökmegoldó képletek és bíborbársony függvények között sietett tovább. Mígnem az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle, Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót pedig díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák díszítették.

Gammatyi csak az i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy még nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges pótszöget látott, aki szomorúan énekelt. Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:

- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán fordul elő? Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.

- Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90°-ra. - Jössz-e velem?

- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecília, amikor ez a gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési tartományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis utólér és visszahoz.

       Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi Cecíliát. Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.

- Fuss! - mondta neki Cecília - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a szabad tagok oszlopát. De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:

- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az halál fia? Te is meg fogsz halni.

       S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta magát: Többet ésszel, mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az ismeretlenek kiszámítását. Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett. Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította ennek az értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert - mivel csak annyi ismeretlen volt, mint amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia. Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt, könyörgésre fogta a szót:

- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.

       Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát a hetedik oszlopba is. Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és elindultak. Útközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást is. Hazaérve nagy lakomát csaptak, hét perióduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom.

Folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezőre jutottak

A királyságot természetesen Gammatyi kapta, mivel Cecília volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is boldogan élnek és létre is hozták a legkisebb közös többszöröst...